Viktor tegnapi beszédének margójára...

Az alábbiakat mondta szó szerint OV (forrás: http://www.miniszterelnok.hu/beszed/orban_viktor_beszede_a_fidesz_magyar_polgari_szovetseg_xxvi._kongresszusan)

---------------------------------------

A bajok mélyén egy közös eredő húzódik meg: Európa nem vállalja saját magát. Az európai szellem és az ő emberei ma felszínes és másodlagos dolgokban hisznek: emberi jogokban, haladásban, nyitottságban, újfajta családokban, toleranciában. Ezek szép és kedves dolgok, de valójában másodlagosak, mert csak származékok. Igen, Európa ma hisz a másodlagos dolgokban, de nem hisz . Nem hisz a kereszténységben, nem hisz a józan észben, nem hisz a katonai erényekben, és nem hisz a nemzeti büszkeségben.
-----------------------------------------

Hitler és tsai büszkén tekintenek fel (alulról, a pokolból) OV-ra.
Él még a nemzeti-keresztény-szocialista szellem!

Ne felejtsük el, hogy a fasizmusnak csak egy megnyilvánulási formája volt a zsidóüldözés. Következménye annak a szellemiségnek, mely nem hisz az (innen idézem OV-t, nem kell visszanyúlni Hitler beszédeihez sem) "emberi jogokban, haladásban, nyitottságban, ..., toleranciában."
Miben kéne akkor hinnie?
OV: "abban, ahonnan és amiből ezek a dolgok származnak (sicc! ez milyen félrevezető!)... a józan észben (a sajátjára gondol?)... a katonai erényekben és ... a nemzeti büszkeségben."

OV - szokása szerint - összekeverte a szilvalekvárt a kenőszappannal és ebből egy igazi robbanóelegyet alkot.

OV tehát hisz a józan észben (a sajátjáéban? Ajjaj!), a katonai erényekben és a nemzeti büszkeségben. Ezek voltak a nácizmus (és minden katonai diktatúra) alapvető építőkövei - és ezek is lesznek, amíg az emberi gondolkodás ilyen a világban...
Az "ilyen" nem jelent rosszat, csupán annyit, hogy az emberek annyira követő üzemmódra vannak kapcsolva - ez nagy evolúciós előny, ha csapat munkával kell az élelmet megszerezni -, hogy bármit bevesznek.

Sajnos az önállótlanság igénye is belénk van kódolva, igényeljük a gondoskodást - bármi is legyen az ára. Ahogy a rómaiak is megmondták: kenyér és cirkusz kell a népnek. Ez nagyon keveset változott több ezer éve...

Úgy látom, hogy kis hazánk a legsötétebb korszaka felé halad, sötétebb felé, mint a kádári volt, sőt sötétebb felé, mint amilyen egy bármikori békeidőben volt.
OV háborúba vezeti az országot - ha hagyjuk! És nincs jó háború. Minden háború szenvedés, lemondás, kínlódás, nyomor és fájdalom - egy totális kilátástalansággal párosulva..

Amíg OV 1,2 - 1,5 milliós követőjével szemben nem épül fel egy legalább ekkora. Ez csak annyiban utópisztikus, amennyiben nem látszik olyan karizmatikus vezető a "jó" oldalon, mint OV. Egyébként küs hazánk választókorú népességének száma 4.2 millió... Tehát nem lenne lehetetlen. Most nagyon igaz a mondás, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség van...

Korábban nem értettem, hogy miért a sötét oldal az erősebb a mesefilmekben. Ma már látni vélem, hogy könnyebb a sötét utat járni, mert kevesebb kompromisszumot kell kötni, nem kell tekintettel lenni másokra, táncolhat az EGO.
De ennek a vége sohasem boldogság és megelégedettség, hanem csak egyre nagyobb étvágy, ami kielégíthetetlen, és aminek - egy képpel befejezve - csak a pokol tüze vethet véget. Ez itt a földön a HÁBORÚ!

Sajnálom, hogy épp karácsony előtt tartotta OV a báli belépőjét - de így még nagyobb a kontraszt, ugyanakkor lehet ennek egy ezoterikus nézete is: most haladunk a teljes elsötétedés felé (amit OV beszéde is idéz), de a dec 21.-i leghosszabb éjszaka után jön a kivilágosodás és a feltámadás (buddha szerint a felébredés).
Addig viszont még sok küzdelmet meg kell vívnunk - elsősorban mindenkinek saját magával.

Aki másokat legyőz, ERŐS!
Aki önmagát győzi le, hős...

hogy vigyázzunk egymásra?

Indiai történet.

Élt egyszer régen egy kötéltáncos pár. Nagyon szerették egymást. A lány egyik este a fiú karjaiban így szólt:
- Nagyon szeretlek és azt akarom, hogy sokáig együtt maradjunk. Veszélyes mutatványokat végzünk és vigyáznunk kell. Majd én vigyázok rád, te vigyázol rám és így, együtt, egymásra vigyázva fogjuk sikeresen elvégezni a mutatványokat!

A fiú hallgatott, majd ezt mondta:
- Én is nagyon szeretlek és sokáig együtt akarok maradni veled. Azt is tudom, hogy veszélyes mutatványokat kell mindennap előadnunk. Én úgy gondolom, hogy akkor tehetjük ezt meg, ha te vigyázol magadra, én vigyázok magamra, és így magunkra vigyázva, együtt sikeresen tudjuk végrehajtani a gyakorlatokat és még sokáig boldogok lehetünk.

Kedves Olvasó! Ön szerint melyik megoldás választaná?

Remény...

Ha 20 éves vagy és nem vagy szép
Ha 30 éves vagy és nem vagy okos
Ha 40 éves vagy és nem vagy gazdag
Ha 50 éves vagy és nem vagy bölcs
Ha 60 éves vagy és nem vagy boldog

Akkor ne is reménykedj

Tégy azért, hogy ne CSAK reménykedj!

Legyél szép - ragyogj belülről
Legyél okos - figyelj és gondolkozz
Legyél gazdag - gyűjtsd az értékeket
Legyél bölcs - oszd meg az értékeket
Legyél boldog - hogy mindezt képes vagy megtenni

Jó Utat!

rasszizmus - avagy miért veszélyes a tudatlanság?

Gondoltam írok a rasszizmusról.
Amikor azonban kerestem hozzá anyagot - ne ismételjem meg azt, amit már sokan -, rájöttem, hogy a Wikipédia ezt elég jól körüljárta itt (http://hu.wikipedia.org/wiki/Rasszizmus) és itt (http://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszemitizmus_a_mai_Magyarorsz%C3%A1gon).

Így inkább csak arról, hogy mi ezzel a célom.
Azt szeretném, ha elolvasnád a fenti hivatkozásokat és Te magad állapítanád meg saját magadról, hogy mennyire és mennyiben "illenek Rád" a rasszista tulajdonságok.

A mai Magyarországon ugyanis igen veszélyesnek érzem azt, ha valaki nincs tisztában vele, hogy ő valójában rasszista, de legalábbis vannak olyan elemei a rasszizmusnak, amit el tud fogadni, esetleg tetszik is neki.

Olyan ez, mint az atombomba. Ha a tudatlanság (az önismeret hiánya?) eléri a kritikus tömeget, akkorát szól, hogy nem állunk meg a lábunkon.

Csak ennyit szerettem volna mondani...

Személyresza(bot)t újság

Ma az újságot és újsághíreket (legyen az nyomtatott vagy elektronikus) pár ember készíti és több tízezren olvassák.

Holnap azonban (értsd a 20 éven belüli jövőben), ez nem így lesz - szerintem.

Megjelenik a személyresza(bot)t újság!

Ma a különböző elektronikus bot-k (a robot szóból) vizsgálják, figyelik napi aktivitásunkat ahol csak lehet, majd ennek megfelelően próbálnak a közelünkbe (gépeinkre - pc-től a mobilig) olyan híreket és információkat terelni, amelyek aktivitásaink alapján érdekelhetnek minket. Aki pl. apróhirdetéseket böngész és mondjuk mosógépet keres, annak mosógép reklámokat dobnak fel, stb...

A jövő "kicsit" más lesz. Először is sokkal többet fognak tudni rólunk a bot-k (okos eszközök garmadája fog körülvenni minket és mindegyik velünk kapcsolatos infót oszt meg a neten), másrészt sokkal intelligensebbek lesznek.

Ha bekapcsoljuk (minek bekapcsolni, hiszen állandóan be van kapcsolva - ott lesz a retinánk előtt az "okos" kontaktlencsében), azaz ha kinyitjuk a szemünket - vagy csak arra gondolunk, hogy "hír", akkor elindul a mozi.

A bot-k mindenkinek az anyanyelve szerint olyan információkat gyártanak a neten elérhető tartalmakból, melyek (szerintük) minket a legjobban érdekelhetnek.
Ergo - nem lesz két ugyanolyan hír!
Mivel a bot-k nemcsak kész híreket szednek le a netről, hanem az infókat maguk is "szerkesztik". Képet, hangot, szöveget, mindent.
Ők lesznek a mi személyes titkáraink, olyan "lények", mint ma a nagyemberek titkárai. Kérdés, hogy kinek lesz erre szüksége? Illetve még nagyobb kérdés, hogy mire használja... azaz "átadja" magát a bot-knak (mint nagyemberek a titkárnak) vagy sem. Azaz ki lesz az úr a házban mi vagy a botok?

Valóság

Egy valóság van, mindenkinek a belső valósága.
Minden más csak körülmény...

ideák...

Nincsenek megoldásaim, csupán ideáim vannak.
Ha nincs idea, akkor nincs szék, asztal, repülőgép, számítógép sem.
Azt látom, hogy ma az ideák és azok megvalósulásának korát éljük.
Az én (egyik fő) ideám az együttműködésbe vetett hit!
Nem annak kifacsarása - mely szerint együttműködöm azzal, aki velem együttműködik -, hanem annak megértése, hogy MINDEN ember képes az együttműködésre és annak hite, hogy vannak olyan elemek (értékek?) az életünkben, melyek mindannyiunkban közösek. És itt megint nem a gyűlölködés és kirekesztés "értékeire" gondolok, hanem azokra az elemekre, melyek lehetővé teszik az együttműködést.
Azaz nem a közös ellenség, hanem a közös célok talaján állok.
Ez nem könnyű talaj, és időnként van olyan érzése az embernek, hogy minden autó szembe jön az autópályán. Ami miatt mégis hiszek ebben, ami megerősít engem abban, hogy ez működhet, azok a beszélgetések szinte bárkivel (aki hajlandó a párbeszédre), hogy elfogadják a közös értékek lehetőségét és példákon keresztül látják, hogy vannak, léteznek, körülvesznek minket mindennapjainkban. Amikor kérem őket, hogy vállalják is ezt az együttműködést, akkor a következő választ kapom: Gábor, neked igazad van, de a világ nem így működik! Erre csak ezt tudom válaszolni, mindenkinek: a világ úgy működik, ahogy mi működtetjük! Vagy ahogy egy graffitin olvastam: a világbéke otthon kezdődik!

Magunkban...